Joseph TASNADI

PARALLEL WATERS

Go down to the banks of the Danube. Find a stretch of shore with no one around. Let it be late June or early July. Go there. Take one of your canoes with you. Do it at noon, when the sun stands at its zenith and the day is as hot as it can be.

Scoop up water from the Danube with your hands and fill a glass with it. Lift the glass. Carry it over and place it on the seat of your canoe. Tie the canoe to a leash and let it drift with the current. Cheer for the glass not to topple, and for the water not to spill. Hope that it remains parallel to the waters of the Danube.

Find a place for yourself from which the view is beautiful – and consider that the glass of water journeying in the canoe is four and a half billion years old. Older than the oceans. Older than the Moon.

You may also reflect that your own body is made of roughly seventy percent water. So then – you are almost as old as the Solar System. Perhaps even older.

It may occur to you that the water in your glass did not come from Earth. Which means that, for the greater part, neither did you. You are an immigrant, one whom gravity, by good fortune, swept ashore here. You are a stranger who happened to strike the Earth during the great bombardment. You came from the cold into warmth.

Since then, you have evaporated countless times, only to fall back to Earth once more. And now you may take pleasure in the fact that, at this moment, you are here, on the banks of the Danube.

If you look at the river – or at the glass of water sailing in your canoe—it is as though you were looking at yourself. You are fortunate that, for a little while, you may remain parallel with the waters of the Danube.

That the two of you are parallel waters.

*********

PÁRHUZAMOS VIZEK

Menj le a Duna-partra. Olyan partszakaszt keress, ahol nincsenek emberek. Legyen június vége vagy július eleje. Menj le oda. Vidd magaddal az egyik kenudat. Mindezt dél körül tedd, amikor a nap a legmagasabban jár és a lehető legmelegebb van.

Meríts kezeiddel a Duna vizéből és tölts meg vele egy poharat. A poharat vedd fel. Vidd és tedd a kenud padjára. A kenut kösd pórázra és engedd sodródni. Drukkolj, hogy a pohár ne boruljon fel és a víz ne ömöljön ki belőle. Reménykedj, hogy párhuzamos marad a Duna vizével.

Keress magadnak egy helyet, ahonnan a látvány szép – és gondolkozz el azon, hogy a kenuban utazó pohár víz négy és fél milliárd éves. Idősebb az óceánnál. A Holdnál is idősebb. Elmerenghetsz azon is, hogy a tested mintegy 70%-a víz. Szóval – majdnem egyidős vagy a Naprendszerrel. De lehet, hogy még annál is idősebb.

Az is eszedbe juthat, hogy a poharadban a víz nem a Földről származik. Nagyrészt tehát, te sem vagy földi. Bevándorló vagy, akit – szerencséjére erre sodort a gravitáció. Idegen vagy, aki a nagy bombázás idején pont a Földre csapódtál. A hidegből érkeztél – ide a melegbe. Azóta számtalanszor elpárologtál, hogy aztán visszaess a földre. És most örülhetsz, hogy éppen itt vagy a Duna-parton.

Ha a Dunára vagy a kenudban hajózó pohár vízre nézel olyan, mintha önmagadra tekintenél.

Szerencséd van, hogy egy ideig párhuzamos lehetsz a Duna vizével.

Hogy párhuzamos vizek vagytok.