Joseph TASNADI

NANI-NANI

The farther we drift – our birth becomes a dwindling memory.
We are born into the cradle of fading.
We rock ourselves into oblivion.
We sway and slip into vanishing.
And in this quiet rhythm, we forget to marvel at the sheer wonder of being.
Yet in the sway, we come to love the strange accident of being born – so that at the final hush, we might once more stand in awe of the miracle – that we are.
For only at the end do we truly marvel at the truth – that we were.
At the truth – that we had been.

Nani, balam nani.
Nani, nani, nani.
A cradle of gold I bring for you,
but where shall I find a pearl-spun cover too?
Nani, balam nani.
Nani, nani, nani.
May a southern breeze come seeking you, carry you soft as the drifting dew.
Let a star gleam above your brow, whisper to you – and speak somehow:
Nani, balam nani.
Nani, nani, nani.

*********

NÁNI-NÁNI

Csupán zsugorodó emlékei leszünk régen végbement születésünknek.
Beleszületünk az elmúlás bölcsőjébe.
Beleringatjuk magunkat az elmúlásba!
Belemúlunk ringásunkba!
Eközben elfelejtünk csodálkozni azon, hogy élünk!
Ringás közben szeretjük meg annak véletlenségét, hogy megszülettünk.
Hogy aztán a végső elmúlás pillanatában még egyszer elcsodálkozhassunk azon a csodán, hogy vagyunk.
Csak a végén döbbenhetünk rá igazán arra, hogy voltunk.
Arra, hogy léteztünk!

Náni, bálám, náni.
Náni, náni, náni.
Arany bölcsőt hozok neked,
Gyöngytakarót bele honnan vegyek?
Náni, bálám, náni.
Náni, náni, náni.
Náni, náni, náni.
Jöjjön érted déli szellő,
Hozzon-vigyen, mint a felhő.
Fejed fölött csillag égjen,
Szóljon hozzád, így beszéljen,
Náni, bálám, náni.
Náni, náni, náni.
Náni, náni, náni.